Felmerült a kérdés a zárt Facebook csoportban, mit csinálok otthon.

Nos, én imádok tanulni, ismeretet szerezni mindenféle szerteágazó témában. Rengeteg tanfolyamot végeztem el az elmúlt években, így mondhatjuk, hogy folyamatosan ‘képzem’ magam, de ezek inkább a hobbi kategóriába tartoznak számomra, azért tanulom, mert érdekel és szeretnék többet tudni róla.

A vizsgáktól már a frász kerülhet, nem is tudom hogy  tudtam elvégezni a főiskolát, a vizsgaidőszak rettentő stresszes volt lelkileg. Annyira, hogy azóta sem igazán élek eme nemes lehetőséggel, hogy bebizonyítsam másnak egy szép színes papírral, hogy ezt meg azt a tanfolyamot is elvégeztem már. Én tudom, hogy ott voltam, megmaradt, ami megmaradt belőle, ennyi elég is.

A tanulás szerintem úgy a legjobb, ha játéknak számít, ha észre sem veszed, mennyi minden rád ragadt, miközben tulajdonképpen te csak szórakoztatod magad.

Fiatalabb koromban mindig is irigyeltem azokat, akik egyszer végighallgattak egy előadást, vagy átolvasták egyszer a jegyzetet és kb rögtön le is tudtak vizsgázni belőle. Azóta ugye inkább csak csodálom őket, mindenkinek mást dobott a gép, nekem épp nem a penge memóriát.

(Persze hiszek abban, ha nagyon akarnám, akkor tudnék változtatni rajta, de annyira nem akarom. Ez egyébként egy elég jó önismereti mondat, amit tanultam az elmúlt években. Nem azt mondom, hogy nem tudom, csak azt, hogy nem akarok annyi energiát fektetni bele, hogy tudjam. Bumm. Máris nem szegény szerencsétlen áldozatként tekintek magamra.)

Szóval én az olyan tanulást szeretem, amikor példákon keresztül sokat nézek valamit (vizuális memóriám van), és megértem, megmarad. Elemző alkat vagyok, szeretem tudni és érteni a miérteket, és például összehasonlítással egyszerű tanulni számomra.

Így most már, 2 év folyamatos gyakorlás után végre van sikerélményem, jó visszajelzéseket kapok barátoktól, hogy a régi vágyam, az arcelemzés már egész jól megyeget. Persze még mindig messze van a jótól - mondjuk a csoporttársaimhoz képest - , de így hobbi szinten, a barátoknak jó. Majd erről írok másik alkalommal is, hogy mi is az az arcelemzés. Mire alapszik, miket lehet megmondani belőle, mi haszna van egyáltalán.

Az elmúlt fel évben dokumentumfilmeket is nézek, most még többet, hogy több szabadidőm lett.

Nem vagyok egy nagy moziba járós, vagy filmnézős (a mai napig nem láttam sem a Harry Pottereket, sem a Csillagok háborúját vagy a Gyűrűk urát, de még egy Trónok harca vagy Dowtown Abbey részt sem).

Miért? Egyszerűen soha nem érdekelt, úgy gondoltam rettentő időpazarlás az értékes szabadidőmet erre fordítani. Hajlamos vagyok rákattanni dolgokra, és aztán nem abbahagyni, így ez egyfajta önvédelem magamnak saját magamtól. Szerencsére annyira nem érdekel, így nem próbálom ki, mert mi van, ha a végén beszippant? Mindenkinek más rendszer működik, nekem ez vált be.

Ebből következően nyilván tévém meg Netflixem sincs, kísértésnek esélye sem marad. Amúgy ilyen okból nem tartok otthon édességet sem, hiszen ami van, az rögtön elfogy. A barátaim ismernek, amíg csipszet látok, eszek. Tehát a legjobb megoldás, ha csak simán semmi ilyen nincs a közelemben. Szóval egyszerre van óriási önuralmam meg semennyi, mert ha átlépem a határt, akkor nincs visszaút. Nem ér kínálgatni. A ‘csak egy kicsit’ fogalom számomra nem létezik.

Na, de ez ugye offtopic.

Szóval dokumentumfilmek. Főleg természet, a társadalom működése, egészséges életmód, elemzések. Nyilván a munkámhoz kapcsolódó divat- és szépségipar is. Majd írok néhány ilyen filmről, már amennyi megmaradt belőlük, ugye. Ha más nem, csak ajánlom, hogy jó, érdemes megnézni.

Aztán naplóírás! Erről már írtam a zárt csoportomban, majd egyszer tán lesz egy külön bejegyzés is neki. Persze, luxus kategória ezzel időt eltölteni, de a közösségi médiában is eltöltjük ezt az időt amúgy. Dokumentálni az életünk történéseit, leírni a gondolatainkat, érzéseinket a saját életünkkel vagy a világ történéseivel kapcsolatban az egyik legjobb önismereti módszer. Ne hidd el, próbáld ki! :)

Ha nagyon ki akarok kapcsolódni, akkor YouTube. Rákattantam a takarítós videókra. Hihetetlen számomra is, de most elfogadom, hogy ez van, attól még, hogy forgatom a szemem magamban magamra, hogy hogy lehet így elb@szni az időt, nem lesz jobb, úgyhogy igyekszem zen nyugalommal szemlélni magam ilyenkor kívülről, hogy ez most komoly? De az. Cserébe angolul nézem, és amilyen szót nem ismerek, azt szótárazom, így fejlesztve a nyelvtudásom. Folyékonyan beszélek ugyan, de van még bőven hova fejlődni, szóval ha úgy vesszük, ez is a játszva tanulás kategória.

Olvasok. Online is, de ha offline könyveket van lehetőségem, akkor általában 5-6-8 könyvet is egyszerre, felváltva, mikor melyikhez van hangulatom. Szerencsére találkoztam hasonló alkatokkal, akik nem tudnak 1-2 darabbal ellenni egyszerre. Regényeket mostanában kevésbé, vagyis főleg szépirodalmat. Huxley Szép új világ könyve tavalyi pipa, bakancslistás volt, mindenkinek szeretettel ajánlom. Ugyanígy a Dorian Gray arcképe és a Végtelen történet is régi vágy volt, meglett. Ezen kívül önismeret, önfejlesztés, egészség témában.

Most, hogy ez a poszt megszületett - így in medias res - se eleje, se vége alapon, de be is fejezem. Majd gyakorlom még ezt az írás dolgot �

Kép forrása: Tirachard, Pexels